« Ne mozdulj!       Este »

A kutya különös esete az éjszakában


" A tizenötéves Christopher autista: nagyon sokat tud a matematikáról és a fizikáról, de nagyon keveset az emberi érzelmekről. Nem szereti, ha hozzáérnek, és nem hajlandó megérinteni semmit, ami sárga vagy barna. Űrhajós szeretne lenni, de még sohasem járt a szülei nélkül az utcájukon túl. És alighanem ő a világirodalom egyik legkülönösebb nyomozója - egy este ugyanis a szomszédasszony kutyáját döglötten, vasvillával átszúrva találja a kertben, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg.
Így kezdődnek Christopher különös kalandjai, melyek során nemcsak a kutya gyilkosának kilétére derül fény, hanem ennél jóval fontosabb dolgokra is, amelyek sok mindent megváltoztatnak mind az ő, mind a szülei életében.
Mark Haddon bámulatos beleérzéssel ábrázolja az autista fiú végtelenül racionális gondolkodását, sajátos érzelemvilágát, s könyve izgalmas és megható olvasmány lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Az angliai Oxfordban élő Mark Haddon tizenöt gyerekkönyv szerzője, emellett illusztrátor és forgatókönyvíró. A kutya különös esete az éjszakában első felnőtteknek (is) szóló könyve, amely az elmúlt időszak egyik legnagyobb világsikere, és Angliában megkapta az év legjobb gyerekkönyvének járó díjat."

Újabb letehetetlen könyv és egy főhős, akit nagyon megszeretttem, mint anno Charlie Gordont. Nem feltétlenül húzható közéjük párhuzam, de rögtön Keyes főhőse jutott eszembe, ahogy elkezdtem írni ezeket a sorokat.
Rossz szokásom, hogy mielőtt megírom ezt a véleményszösszenetet, szétnézek, mások mit szóltak a könyvhöz... Hát... Volt aki megutálta vagy a szerzőt, vagy pont Christophert, avagy túl hosszúnak, unalmasnak találta.
Mindegy. Én imádtam ezt a könyvet, a kisfiút a Szuper és Fekete Napjaival, a házipatkányával, a gondolataival, intelligenciájával... No meg amit a kedvenc könyvéről A sátán kutyájáról, meg Sherlock Holmes-ról "írt" ...
Kissé ambivalens vagyok már megint, nem tudom mikor olvastam utoljára ilyen könyvet, kifejezetten csalódottá tett, hogy nem egy kisfiú írta a saját életéről, szokásairól, kalandjairól, csak egy felnőtt "agyszüleménye".

 



 

írta: Dün - 2008. február 8., péntek | angol irodalom, *csillagosötös*, 2008 könyvei
Főoldalra | 0 komment »

Hozzászólások

Szólj hozzá elsőként

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz »