« Lesz ötödik gyerek is.       Átalakítottam »

Az ötödik gyerek

 



   

 

Elég megrázó egy mű ez... Az elején még egy idilli történet bontakozik ki, ahogyan végigkövetjük a főszereplők, Harriet és David megismerkedését, egybekelését, majd az álomházba költözést, amely óriási, pont megfelel a tervüknek, amelyben nyolc gyermek vállalása szerepel... Kezdenek is érkezni a gyerekek, szép sorban, Luke az első 1966-ban, őt követi Helen, Jane és Paul. Harrieték ekkor már nem is szeretnének több babát (hol van már a nyolc gyermek terve...), ám hiába az óvintézkedés, Harriet ötödjére is teherbe esik. A problémák már a terhességekor elkezdődnek, a leendő fia csupa kényelmetlen helyzetbe hozza anyját (elképzeltem, ahogy a nő nagy hassal össze-vissza rohangál a városban, hogy valahogyan kibírja a virgoncságon már bőven túl lévő gyerek rugdosását...).
Ahogy az várható, Harriet rengeteget vívódik a szeretet és a már-már gyűlölet érzése között, főleg, miután a "kicsi" megszületik, és egyáltalán nem olyan mint a négy testvére... Vad, akaratos, durva emberekkel és állatokkal egyaránt. A kisfiú - aki a Ben nevet kapta - végül intézetbe kerül, Harriet eleinte hevesen tiltakozik, majd nem tehet mást, mint hogy megadja magát a családja akaratának, a családjának, amely addig segítette őt, s amelyet ő akart ilyen nagyszámúnak és összetartónak...
Nagyon találó volt Harriet azon gondolata, miszerint az önteltségükért bűnhődnek, mert azt hitték, hogy boldogok lehetnek. Azzal a kitétellel, hogy szerintem nem a boldogság reménye miatt bűnhődtek, talán inkább nem tudták vállalni a kötelezettségeket és elvárásokat, amelyek egy nagy családdal járnak. A megosztott figyelmet a gyerekek között és a házastársra való odafigyelést...
Nem írom tovább a történéseket, még annyit, hogy Bent végül maga Harriet hozza haza az intézetből, ahol embertelennél jóval rosszabb körülmények között tartották... Persze ez a család teljes felbomlásához vezet. A regény még végigköveti Ben növekedését, majd megáll egy ponton a történetben, a végén Harrietnek kell levonni a tanulságokat, és elgondolkodnia, hogy hogyan lehetett volna másképp...

Tulajdonképpen nagyon bonyolult kérdéseket és gondolatokat vet fel Az ötödik gyerek... Hogy milyen sérült gyermeket nevelni egy olyan korban, amikor magát a sérültség tényét el sem hajlandók ismerni, mert olyan ismeretlen még az egész, vagy hogy mégis hogyan lehetett volna megoldani az intézet kiküszöbölését, de a család egyben tartását... Szinte megoldhatatlannak látszó dilemma.
Talán azért tetszett nagyon a regény, mert ilyen sokat lehet rajta még gondolkodni, még akkor is, ha megoldást nem is lel az ember.


A D A T O K

Eredeti cím: The Fifth Child
Kiadó: Ulpius
Fordító: Király Zsuzsa

moly.hu

írta: Dün - 2009. június 20., szombat | angol irodalom, OKK, 2009 könyvei
Főoldalra | 1 komment »

Hozzászólások

Eddig 1 komment érkezett

  1. Melinda, 2010. február 11., 10:46

    Olvastam a könyvet, és bár nem kifejezetten tartozik a kedvenceim közé, mindenesetre érdemes volt elolvasni, annak ellenére, hogy elég sok vegyes kritikát hallottam róla. Már csak azért is mert közelebb kerülhettem Lessing világához. Nagyon szépen leírod a cselekménytörténetet! Tetszik a stílus, és színesebb a bejegyzés a képekkel!:):) Köszönöm!:)

Szólj hozzá te is

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz »